Mióta készülök, hogy leírjam szépen,
Köszönöm azt, hogy mellettem voltál ébren.
Négy éve, nem régen egy térben,
Megismertelek e szép névben,
S éreztem, van valami ebben a lényben.

Szavakba önteni a lényed nem lehet,
Köszönöm azt, hogy mellettem van a kezed.
Nyáron, télen, délben, éjjel, vészben, kéjben,
Szélben, fényben velem vagy sokféleképpen,
Barátságunk nyitott könyv a tündérmesékben.

Nyitott könyv mely befejezetlen, végtelen,
S jövőben is színesítjük, kétségtelen.
Még négy évet sok ilyen szépet,
Még sok-sok együtt töltött évet.

Most átadom a verssel együtt a képet,
Mellyel kívánok Neked mindenféle szépet.
Igaz barátnőmnek sok szeretettel,
Nézz a képre, melyen rám emlékszel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés